Rég várt képzés, ha július-augusztusban jártál nálam, nyomon követhetted azt a drámát, ami ekörül volt 🙂 Ha velem együtt izgultál ezen, akkor most megnyugtatlak: eljutottam, ott voltam, nagyon jó volt, megbízható forrásból tanultam, igazából, amikor leadtam máshova a jelentkezésemet, akkor nem tudtam, hogy Chris is fog tartani, pedig jó ideje hallgatom a hanganyagait, és nagyon sokszor gondoltam rá, hogy hú, milyen jó lenne, ha nála tanulhatnék és láss csodát! 🙂
Mivel ez egy személyes blogbejegyzés, hadd osszak meg pár nagyon személyes dolgot, ha kerülgeted az Accesst, vagy te is ez a tudatosabb fajta vagy, aki rendszeresen gyakorolja az önreflexiót, nagyon jól fogsz szórakozni! 🙂
Este mindegy, mi miatt, de nem jól állítottam be az ébresztőt, elfelejtettem, hogy szombaton nem jelez, a hétköznapit állítottam be. A barátnőm messenger üzenetére keltem 8.50-kor, hogy mikor viszem át Samirt.
Mondanom sem kell, hogy 10-kor kezdődött a tanfolyam, addigra legkésőbb be kellett csekkolni és a helyünkön lenni.
Két nappal ezelőtt BKV-val mentem a Symphony of the Cells tanfolyamra, tudtam, mennyi metróval és azonnal konstatáltam, hogy ez most nem lesz járható út. Villámgyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem (felhúztam valamit, ami hirtelen a kezembe akadt), fogtam a cuccaimat és Samir kis csomagját, amit este összepakoltam és vittem át, elugrottam a napindító nedűért, majd hívtam egy taxit 🙂
Tudod, a taxi, amit amúgy imádok!!! 🙂 Az a feeling… az egész, hogy nem kell bóklászni, tiszta autóba ülhetek, jó zenét hallgathatok, általában jófejek a sofőrök is, tényleg rég utaztam bunkóval, és hogy olyan nyugodt minden, nem kell nekem a zombik közt lennem, meg mindenféle szagot érezni, amikor amúgy is túl éles a szaglásom.
A taxi az az a dolog, amiről hallgatttam az utóbbi időben pár megjegyzést és bevallom, összehúztam magam, hogy beilleszkedjek, annak ellenére, hogy kimondhatatlanul kényelmetlen volt! Írok párat: ne legyek Miss; ne érezzem magam ennyire különbnek; ha más is kibírja, én is; és az a lenézés, vagy nem tudom…
De mivel ez a nap, mint általában azok a napok, amikor valami tanfolyam van, az ünneplésről, az izgalomról szólnak és arról, hogy hogyan lehetek még több, még jobb, hogyan adhatok még többet, mi az, ami általam ki akar fejeződni és vajon milyen perspektívák vannak még, amikből ránézhetek a saját és a te életedre és segíthetek… ⇒⇒⇒ szóval ez ÜNNEPNAP, én így élem meg.
Ezért, akármennyire is szoros volt a reggel, én bizony vettem egy kávét, hívtam egy taxit, addig elkortyoltam, jó nagy gőzt csináltam az e-cigimmel és élveztem a létezést abban a pillanatban (is), úgy, ahogy volt 🙂 én akkor már megérkeztem az Accessre, miközben a sofőrömet vártam 😀
Ha az Accessnek utána nézel vagy utána néztél, láthatod, hogy ez egy rendszer, egy másfajta tudatosság, egy olyan fajta létezés, ami nekem nagyon komfortos és ha őszinte vagyok, az egyetlen járható út, amióta az eszemet tudom.
Ha kicsit is ismersz közelebbről, tudhatod, hogy az a csökönyösség, amit mondanak rám, meg a sokszor nem gyenge aszociális viselkedés, az mind azt szolgálja, hogy én baromi jól legyek 🙂 megválogatom azt is, hogy kit fogadok és kit nem, vagy hogy hosszú távon kivel szeretnék együtt dolgozni és kivel nem. Ez a boldogságom és a nyugalmam forrása, hogy felismertem, hogy a szolgáltató és szolga az két nagyon külön dolog. Szolgálni nemes, erős cselekedet, ahol még véletlenül sem adom fel magam. Szolgának lenni… mert “van az a pénz”, ugye 😀 az nem túl elegáns, én pedig szeretem az eleganciát, és a finomságot 😉 az ebben rejlő erőt is!
Évek óta követem az eseményeket az Access körül, tényleg nagyon meg kellett róla bizonyosodnom, hogy ez nem egy elborult spiri út.
Nagyon sokszor láttam, hogy itt-ott adnak Bars kezelést, de sehova nem volt kedvem menni, inkább megvártam, hogy ha bennem megérik rá valami, akkor már meg is tanuljam, mert ha csinálunk valamit, akkor csináljuk rendesen 🙂
Dacára annak, hogy magas szinten Reikizek, Osho tanításait követtem egy időben, 15 évesen voltam Belső Gyermeken, meg még sorolhatnám, tényleg nem bírom a szélsőségeket, nekem nagyon fontos, hogy ne repkedő csillám…lámákkal legyek összezárva, hanem ezt a holisztikus szemléletet valamiféle nyugalomból működtessük, egyfajta úri életművészként 🙂 ahol a testet, a tudatot és a lelket tanítjuk éberségre. Ami reprezentálható és mindenféle embernek megmutatható. 32 konkrét pont… tetszik.
Így ezek után, a kontroll pontomat hagyjuk is 😀 de mindegy is 🙂
Itt ezt megkaptam! 🙂
A 32 pont mindegyike jól érzékelhető, szerencsére velem a ritkább esetek is megtörténnek, így tudtam kérdezni, hogy mi van akkor, ha ez vagy az van. Kinek adhatunk Barst, kinek nem? Mikor igen, mikor nem? Magunkon csinálhatjuk-e? 🙂
Miután a Bars alapvetően egy nagyon erős stresszoldó technika, a változások tééényleg látszottak az embereken! 🙂
Most már tudom, hogy az is rendben van, ha valaki horkolva alszik közben és rúgdos is meg ilyenek, mozog a feje, … hát dolgozik, na! 🙂
Így akkor egyértelmű, hogy férfiak is voltak a tanfolyamon 🙂
Ami még érdekes volt, hogy amikor én kezeltem, bennem ugyanúgy dolgoztak ezek a pontok, ment a “mozi”, jöttek fel az emlékek, az érzések vagy egyszerűen csak kirázott a hideg, random pillanatokban.
Az a 32 pont 32 életterület 😉 miközben kezeltem és Chris beszélt, többször nagyon komoly multitaskingra kapcsoltam, mert szenzációs felismeréseim voltak! 🙂
Hadd osszak meg egyet, ami szerintem nagyon sokunkban meg van és talán neked is segíthetek vele, hogy pár dolgot rendbe tégy magadban és magad körül ♥ hamarosan érkezik, külön blogbejegyzésben, ha gondolod, iratkozz fel a blogbejegyzéses hírlevélre, hogy az elsők közt olvasd 😉 a témája az lesz, hogy “hogyan lehet ez még ennél is jobb?” és hogy amíg egy pár apróságot helyre nem tettél magadban (írom majd az én igazi áttöréses felismerésemet), miért is nem lesz az jobb, vagy miért van fura érzésed, ha kimondod ezt a mondatot 🙂
Szóval mindent összegezve: rengeteg lehetőséget látok abban, hogy Bars kezelésekkel az eddigi határaimon bőven túlnyúljak!
Ha a test egy projekció, és hidd el, mindig érvényesül az akarata… akkor mi lenne, ha nem csak a fizikai struktúrán tudnék ezentúl könnyíteni, hanem azon is, ami a stresszt okozza benned? Ami összenyom, ami elcsavar, ami befeszül és rohadtul fáj.
Mi van, ha olyan, élve eltemetett dolgoktól is békésen búcsút tudunk mondani mély beszélgetések nélkül, ami mondjuk olyan erős triggerpontod, hogy legszívesebben valakit apró darabokra tépnél? De a Btk. miatt ugye nem lehetsz önmagad…
Mi van, ha ezeknek a pontoknak az aktiválásával az agyadnak olyan területei nyílnak meg, amikről nem is tudtad, hogy léteznek és egy másfajta nézőpontból, egy teljesen másfajta életérzésből tudsz majd jelen lenni? Utópikus, én tudom, ahogy azt is, hogy egy élet munkája lehet benne, de: mi lenne, ha bizonyos dolgok, amik eddig a legnagyobb ellenállást, dühöt, félelmet, stb. váltották ki belőled, egyszerűen nem hatnának rád? Mi lenne, ha a kreativitásod területét sikerülne megdolgozni picit és bármivel kerülnél szembe, konkrétan végtelen lehetőséged lenne helyzetek kezelésére és nem lennél kiszolgáltatott, mert eszköztelen vagy? 🙂
Rengeteg ilyen kérdésem van 🙂 és ahogy adom a kezeléseket, az én pontjaim is dolgoznak, úgyhogy lesznek még ott, ahonnan ezek jöttek 🙂 🙂 🙂
Mi van, ha az általam olyan sokszor említett változási képesség és hajlandóság egyszerűen ilyen blokkokban gyökeredzik, amit akár finom érintésekkel is ki tudok oldani? 🙂 Tényleg, mi van akkor? 🙂
Egy régebbi videó a témában: https://www.tiktok.com/@reveszkrisztina/video/7249784255000169755?is_from_webapp=1&sender_device=pc&web_id=7403877091915728417
+36706767373
